A nomád népek életének szerves része a nemezkészítés és kultúrájuknak is részét képezi. Szertartásaikban igen fontos helyet foglal el a nemez. A nemeznek mágikus erőt tulajdonítottak. Nemezből kivágott és kivarrt istenek óvták a jurta lakóit, melyeket a jurták falain felfüggesztve találunk.Úgy tartották, a nemezen alvás erőt ad. A sámánkultusszal kapcsolatos tárgyak szintén nemezből készültek . Nemezből készült nemezidolok vigyázták életüket, fohászkodtak hozzájuk. Az Altáj lábainál, Pazirikban,1993-ban feltártak egy temetkezési helyet. Itt találtak négy nemezből készült hattyút, melyek valószínűleg mágikus szimbólumok voltak. A törzsfőket nemezen emelték magasba megválasztásukkor, és a menyasszonyok is nemezszőnyegen ültek a szertartás alatt. Ha valaki hosszú útra indult, nemezszőnyegre ültették, hogy utazása során szerencsével járjon. A fehér nemez a legértékesebb, a tisztelet jele volt.

Belső-Ázsiában mindig az asszonyok feladata volt a nemezkészítés. Minden évben a megfelelő időben, még ma is ők készítik családjaik számára a szükséges nemeztakarókat. A készítés technikája mit sem változott az idők folyamán, mintakincsükben helyi sajátosságok, hagyományok érvényesülnek. Az asszonyok őrzik a nemez szellemiségét, és adják tovább még ma is lányaiknak a nemezkészítés tudományát. A kisebb lánygyermekek anyjuk mellett megtanulják a nemezkészítés minden mozzanatát és 8-10 éves korukban már ők is el tudnak készíteni egy kisebb takarót. Mire férjhez mentek addigra maguk készítették el a hozományukat képező nemeztakarókat is.
A takarók kalákában készülnek, rokonok, szomszédok jönnek segíteni. Igen nehéz munka egy takaró elkészítése, jól jön minden segítő kéz. Évente 5-6 nemez készül családonként. A gyapjút maguk készítik elő nemezeléshez. A nemezek általában kétoldalasak. A kevésbé mintás oldalt használják hétköznapokon, a díszesebb oldalt ünnepnapokon. Ezeket a takarókat vagy az ágyak letakarásához, vagy a földre szőnyegnek használták. A legősibb minták a Nap és a Hold volt, de mindenkinek meg voltak a maga mintái, amik a hagyományokon alapultak. A fehér színű nemez a legritkább és a legértékesebb. Leggyakoribb színek a narancssárga, a vörös és a barna voltak.

Törökországban mesteremberek, a "kececik" készítik a nemezt többnyire megrendelés alapján. A nemezkészítés hagyománya apáról fiúra száll. Kizárólag férfiak dolgoznak ezekben a műhelyekben és néhol még archaikus eszközöket használnak a gyapjú előkészítése során.
Elsősorban takarókat, szőnyegeket, izzasztókat /nyereg alá való takarókat/ készítenek, de mellény, kalap cipőbetét is készül nemezből. A híres konyai táncoló dervisek jellegzetes magas süvege is nemezből készül. Egy egy területre jellemző motívumok kialakultak. A mester előrajzolás nélkül, fejből rakja ki a mintát, sokszor még a megrendelő nevét is beleírva. A gyapjút vásárokon szerzik be vagy a megrendelő maga viszi. Néhol még a festést is festőnövényekkel végzik, bár lényegesen több idő szükséges hozzá.
Mivel Törökországban még mindig foglalkoznak juh tenyésztéssel, és mert a török emberek igen hagyománytisztelők, még napjainkban is találunk nemezkészítő műhelyeket, mestereket, bár számuk fokozatosan csökken.

Napjainkban újra felfedezzük a nemezt. A nemez, mint anyag újjáéled a lelkes kezek alatt. Ebben a rohanó világban egy nemezből készült tárgy a melegséget, nyugalmat hozza el gazdájának. A nemez megállítja az időt, időtlen.
Jó, egy nemez tulajdonosának lenni, legyen az egy tarsoly, egy játék, egy sapka. Elég kézbe venni és szinte érezni a belőle áradó békét. Tapintása puha, kellemes, hívogat, vegyél magadra, használj!
Magyarországon Nagy Mari és Vidák István tűzte ki céljául a nemezelés újra élesztését, elterjesztését, megismertetését. Keresik a nemezkészítés titkait, a mestereket, a technikákat. Ebben a témában már számos könyvet megjelentettek, amit melegen ajánlunk mindenki figyelmébe.
A népi iparművészek, kézművesek, iparművészek is felfedezték a nemezt, mint anyagot. Nemezből készült munkáik melegséget sugároznak. Általuk a mindennapokban jelenik meg a nemez. Munkáik felhívják a figyelmet arra, hogy a nemeznek helye van a mai világban.
Otthonunkban szinte mindenhol használhatjuk. Lehet lakásdísz, falikép, esetleg takaró. Hasznát vesszük a konyhában mint sütőkesztyű, utazáshoz nyakpárna készülhet belőle.
A gyerekek nagyon szeretik a nemezből készült játékokat, labdát, mackót, párnácskát. Készülhet belőle gyerekkönyv, egyszerű mintákkal az oldalain, összefűzve. Elnyűhetetlen.
Hordhatjuk magunkon, lehet medál, karkötősapka, kalap, mellény, táska. Használhatjuk mint tolltartót, szemüvegtokot, cigarettatartót, mobiltartót. Készíthetünk belőle pénztárcát, újságtartót, könyvborítót.
Ne feledkezzünk meg a gyerekekről sem. Hiszen lehet pocsolni készítése közben, lehet jó szappanhabot csinálni, nem baj, ha vizesek lesznek. Nem baj "ha nem tud rajzolni", ez nem kell hozzá. A kis ujjak ügyesednek, a minták kitalálása, a színek összeválogatása a kreativitást, a szín és forma világot fejleszti. Dolgozhatnak egyedül, vagy kalákában is akár bevonva a család többi tagját is. Egy nemezeléssel eltöltött nap ugyan fáradságos, de a végeredmény magáért beszél.
Különleges tulajdonságának köszönhetően az ipar is sok helyen használja. Elsősorban hőállóságát használja ki, a tűzoltók, a kohászok védőruháit készítik ebből az anyagból korszerű eljárással. Színházak függönyei lángállósága miatt készül ebből az anyagból.
A nemez készítését mindenkinek melegen ajánljuk, hiszen akár otthon is kivitelezhető. Nem igényel drága eszközöket és a sok munkáért cserébe egy magunk készítette nemez tulajdonosai lehetünk.