A NEMEZ TÖRTÉNETE

    
 

A nemezről az első kínai feljegyzések a Kr. Előtti IV-III. Szd.-ból származnak. A Kínai Énekek Könyvében /Shi- King/ olvasható, hogy a nemez készítését a Nagy Falon túli nomád népek találták fel, illetve használták. A kínaiak a nomádok által lakott területeket "Nemezországnak" nevezték. A kínaiakhoz ugyan eljutottak nemeztárgyak, de ők maguk nem készítettek nemezt.
A nemez tibeti használatát takaró, ruhák és sátrak készítéséhez első ízben a T'ang írók munkái említik.
A mongolok mesterei voltak a nemezkészítésnek. A nagy utazók részletesen beszámoltak a mongol birodalomban látott nemezsátrakról, használati tárgyakról.
Hérodotosz is említést tesz a nomádok által használt nemezsátorról i. e. 440 körül.
A klasszikus irodalomban is találunk utalásokat a nemezre, Homérosz nemezsisakot említ az Iliászban.
Nagy Sándor temetésén a ravatalt i. e. 324-ben skarlátvörös nemezdarabbal fedték be.
A görög katonák használtak nemezből készült sisakot, melyet aztán a római légiósok is átvettek. A rabszolgák szabadságuk jeleként hordtak nemezből készült süveget.
A nemez még a XIX Szd-ban is élő anyag volt. A mindennapi élet szerves része volt, a palotáktól a jurtákig mindenhol megtalálható.
A modernizáció, a nomád életforma elhagyása, a városiasodás jelentős szerepet játszott abban, hogy ma már szinte csak a nomád életformát élő népek mindennapjaiban találkozunk a nemezzel.
Napjainkban reneszánszát éli a nemez. Újra felfedezzük ezt az ősi technikát, lelkes kutatók kutatják a nemezelés még megmaradt technikáit, mestereit. Tanulnak azoktól az asszonyoktól, akik még ma is családjuknak maguk készítik a szükséges nemezeket.
Magyarországon Nagy Mari és Vidák István tűzte ki céljául a nemezelés újra élesztését, elterjesztését, megismertetését. Ebben a témában már számos könyvet megjelentettek, amit melegen ajánlunk mindenki figyelmébe.
A kézművesek és az iparművészek is felfedezték a nemezt, egyre több kiállítással találkozunk napjainkban. Általuk megjelenik a nemez a lakáskultúrában, a divatban, tárgyainkban.
Érdemes vele közelebbről is megismerkedni, mert a nemez élő anyag, ami rengeteg titkot rejt és "ereje" van.
Ebben a rohanó világban pedig jó egy nemezből készült tárgy tulajdonosának lenni, bármilyen pici is az.

A nemez születésének néhány magyarázata:

Perzsiában:
A nemez eredetét Salamon fiának tulajdonítják, aki pásztor volt. Úgy gondolta, hogy a birkák gyapja szövőszék nélkül is vízálló nemezzé gyúrható. Hiába próbálta, nem sikerült. Végül türelmét vesztve könnyes szemmel taposni kezdte és megszületett a gyapjú.

Törökországban:
Minden mesterségnek van egy tanítója, aki valamelyik próféta vagy valamelyik szellemi vezető volt. A nemez meghonosítójaként Junus pejgambert /"a prófétát"/ tisztelik, aki a legenda szerint a hosszú vándorlásban elfáradva egy gyapjúcsomóra ült le és a verejtékétől a gyapjú összetapadt, nemezzé vált.

Egy normandiai szerzetes:
Mikor zarándoklatra indult, a testvére egy szandállal ajándékozta meg, a szandál új volt, törte a szerzetes lábát, ezért útközben ha juhnyájjal találkozott, mindig a birkák hátából egy kis gyapjút kicsippentett és a szandáljába tette, oda ahol a lábát nyomta. A zarándoklat végén, mikor kibujt a szandálból, a verejtéktől összetapadt gyapjú nemezzé lett.

A biblia szerint:
Noé mikor a bárkából kieresztette az állatokat, az állatok helyén egy új anyagot talált,a nemezt. A negyven nap alatt kihullott állati szőrök a rájuk kerülő nedvességtől és hogy az állatok rajta tapostak nemezzé állt össze.

A Türkmének szerint:
Élt egyszer régen egy nagy Kán. Egyszer seregével elfoglalt egy falut és az asszonyokat rabul ejtette. Magával vitte őket, és azt mondta nekik, hogy ha csinálnak neki valamit, amit még eddig senki sem csinált, akkor hazaengedi őket. A nők között volt egy asszony, akinek volt egy pici babája, de nem volt teje és nem tudta szoptatni. Ő kért a Kántól gyapjút, készített egy nemeztakarót. Minden bánatát bele mintázta a takaróba. Mikor elkészült vele, rajta aludt és reggelre lett teje. A Kánnak megtetszett a takaró és az asszony neki adta azzal, hogy gyógyító erejű, minden bajra jó csak az öregségen nem tud segíteni. A kán nagyon örült az ajándéknak, és cserébe elengedte az összes asszonyt.